Avicenna (اپن سینا), teljes nevén Ali Al-Huszain Ibn Abdallah Ibn Szina. Az iszlám naptár szerint 370-ben született (a Gergely naptár szerint 980) Afsanában (Irán), jómodú családban; 427-ben (1037-ben) Hamadánban (Irán) halt meg. Perzsa filozófus, orvos, a középkor egyik legnagyobb hatású iszlám tudósa, különösen az arisztotelészi filozófia és az orvostan területén való jártasságáról ismert. Ránk maradt főbb művei a Kitáb as-Sifa (A gyógyítás könyve - egy hatalmas filozófiai és természettudományos enciklopédia) és az Al Kanún fi at-tibb (Az orvostudomány szabályzata - az egyik leghíresebb könyv az orvostudomány történetében).
Élete
Avicenna egész életét Perzsia keleti és középső részén élte le. Gyermekkorában apja irányítása alatt tanult, aki izmaelita volt (egy iszlám vallási és politikai mozgalom). Avicenna ugyan nem vonzódott ezen tanításokhoz, viszont ennek köszönhetően apja háza folyamatosan tanult emberek találkozóhelye volt, így Avicenna már gyermekkorától fogva korának kiemelkedő tudósainak társaságában forgott. Emlékezőtehetsége egészen kivételes volt: már tíy éves korában kívülről tudta a Koránt és az arab költészet java részét. Logikát és metafizikát is tanult, de kitanulta az iszlám jogot és az orvostudományt is. Hatalmas műveltségére különös módon tett szert: szabad bejárása volt az akkori uralkodó dinasztiának, a Szamanidáknak a könyvtárába, annak köszönhetően, hogy sikerült meggyógyítania a Szamanida herceget, Nuh Ibn Manszurt. 21 éves korára elismert orvos és az akkori tudományok csaknem mindegyikének kiváló tudósa lett, sőt gy ideig még a kormányzatban, tisztviselőként is dolgozott.
Apja halála és a Szamanida dinasztia bukása után egy ideig Északkelet-Irán különböző városai között vándorolt (Rajj, Kazvin) míg végül Hamadánban telepedett le, ahol Samsz ad-Davlá fejedelem udvari orvosa lett és kétszer is kinevezték vezírnek. Politikai ellenfelei folyamatos intrikáinak következtében bujkálni kényszerült, majd Samsz ad-Davlá halála után egy ideig börtönbe is került.
Szabadulása után kisszámú környezetével együtt Iszfahánba menekült, ahol élete utolsó 14 évét viszonylagos nyugalomban töltötte, mivel az ottani uralkodó Ala ad-Davlá sokra tartotta tudását, még katonai hadjárataira is magával vitte. Az egyik ilyen hadjárat során Avicenna megbetegedett és hiába kapott orvosi kezelést, 1037 júniusában meghalt. Halála előtt minden földi javát a szegényekre hagyta, rabszolgáit pedig felszabadította.
Avicenna hatása
A nyugati világban Avicenna hatása nem volt olyan meghatározó, mint keleten, bár A gyógyítás könyvét és Az orvostudomány szabályzatát már a XII. században lefordították latinra. Tanítása - Szent Ágostonéval egyetemben - főleg a ferencesek és néhány más skolasztikus rend iskoláinak képezte alapját.Az orvostudomány szabályzata több évszázadra a legfőbb orvosi témájú mű lett. Keleten az orvostudományban, a filozófiában és a teológiában hosszú évszázadokra uralkodó hatással volt, sőt az iszlám szellemiségen belül ma is elevenen él.
